Sokan

rohadtul meglepődnétek azon, mi minden van mostanában velem, de... nem mondok semmit, mert egy-két ember, aki sejtem, hogy olvas, egészen biztos örülne annak, ami zajlik bennem. : )

Azért megoldom.

Ha a szívem ezerszer is zuhan ki a helyéről útközben, még akkor is.

És ha néha kicsit meghalok, még akkor is.

n.

I.

Igazából tényleg fogalmam sincs, miért akarok ennyire beszélni, miért akarom ennyire elmondani a gondolataimat, miért akarom, hogy valaki meghallgasson... mikor igazából nincs is mit mondanom.
Egy azúrlepke elhintette ennek a gondolatnak a magját a fejemben az éjjel, és azóta ezen kattog az agyam.  Megosztani, hogy odafigyeljenek, aztán meg elbújni, mert figyelnek. 

Annyira hihetetlenül hülye vagyok.
__________________________

nyakam köré tekeredett

ez a narancssárga féléjszaka,

hogy a csillagokat innen
nem igazán látni soha,
és mikor kívánnál,
csak csillagpótló
függönyös ablakokba botlik vágyad,
sötét ajkad egy ilyen éjszakán
csöndre inti ágyad,

ma ez a vihar egészen a
bugyraidba sodor,
és te nem tudod az utat
vissza,
míg alszol, az ördög az álmaid issza,
reszket a szemed a pillák alatt,
múlni vágynál,
egy kopott fényű ablakra kacsintva
lopva azt kívánom,
bárcsak
látnál.

n.

...

n.

_

Az van, hogy mostantól nem tudjátok követni a blogomat, illetve hogyne tudnátok; ha rendszeresen visszajártok, ilyesmi... Kitöröltem azonban a "feliratkozás" funkciót odalentről, mert ez nem egy figyelem és nézettséghajhász blog, a másik annál inkább, haha. De tényleg, valami furcsa, perverz módon magamnak akarok ideí rni, persze majd ha kilinkelem facebookra az éppen aktuális gondolatomat, majd mindezt jól megcáfolom, de teljesen mindegy, nem? Azt csinálok, arról írok és AZT, amit csak szeretnék. 

Hát íííígy.

Ja és igen, szeretnék több időt fektetni ebbe az egészbe, abba, hogy leírjam, ami bennem van, mert elhanyagoltam, és szörnyen hiányzik. Belezuhanok a meg nem írt verseimbe, és nem engednek mosolyogni. Szóval írni fogok, de a statisztika nem fog érdekelni ezentúl, túlságosan függtem ettől... mit írjak, hogy az érdekelje az embereket, hogy arra érdemes legyen rákattintani, hogy azt érdemes legyen elolvasni, stb, de ettől csak meghalt az egész. Véleményekre viszont kíváncsi lennék, írjatok nekem, ahogy eddig is tettétek. :) Nem egy embert ismertem már meg a blogomon keresztül, és ez olyan jó! 

Szóval ez most ilyen kis kirohanásszerű izé, mert elegem van abból, hogy százszor átrágom a dolgaimat, mielőtt leírnám... mert félek attól, ki olvassa majd el. Szóval csókszi, remélem, be tudom majd tartani mindazt, amit leírtam. ;)

n.

Elöntött a felismerés,

hogy érek valamit, és hogy számítok valakinek, és hogy mindez őszinte és... IGAZ!

Fura érzés, ijesztően hatalmas lesz tőle a melegség bennem... imádom.

(Gyógyulj meg!)

n.

Nem tudom,

kicsit összevisszaság egy ilyen pesti éjszaka. Nem szeretnék élménybeszámolót tartani, mert ez nem egy ilyen blog, de azt muszáj elmondanom, hogy az 'olajmágnás' (Alextól idéztem, szia, Alex!: D) pasiktól hánynom kell; nem tudom, lehet, csak nekem nem imponál az, ha valaki a pénzével, és a csodálatos, előre bebiztosított jövőjével akar levenni a lábamról... De mindegy is, ilyen esetekben általában hamar észreveszik, ha a beszélgetés nem úgy alakul, ahogy várták, és pár percen belül már más lány fülébe súgják a nyálas hülyeségeiket.

Mikor megérkeztünk, a hely szinte kongott az ürességtől, a zene szörnyű volt, az italok drágák, azonban eltelt egy-két óra, és a hely egy igazi szaunává változott, úgyhogy az izzadt srácok miatt, akik táncolni próbáltak Zsófival és velem, visszasírtam Richie Richet.

Nemsokára le is léptünk.

Hát így sikerült az első estém Budapesten; azt hiszem, nem ez lesz a törzshelyem.

Ja, és azt még nem is említettem, hogy amint beléptünk a klubba, 2 percre rá odajött hozzám valaki, hogy ismer engem, ugye blogger vagyok, igenigen, olvassa a blogomat, és milyen jó, hogy itt vagyok, hogy kerülök ide, ilyesmik. Sokkolt a dolog, nem is nagyon tudtam ezzel mit kezdeni, de tetszett a szituáció. : D
____________________________________________________________________________
(Ádám, annyira hiányzol, tudom, hogy csak nemrég jöttem el otthonról, de a fene gondolta, hogy ilyen nehéz lesz ez az egész. Ah... Néha csak fekszem az ágyon, hallgatom a 'dalunkat', és próbálok nem sírni, mert jó itt, csak... nem vagy velem.)

n.